Home » Tippek, tanácsok » Védekezés a szú ellen

Védekezés a szú ellen

Védekezés a szú ellen

favedelem  Apró, de annál bosszantóbb élőlény, ami bútorainkat, képkereteinket és egyéb fatárgyainkat is károsíthatja. A szú jellegzetes percegését sokan ismerik, az ellenük való védekezést annál kevesebben. Megfelelő szerekkel azonban hatékonyan vehetjük fel a harcot ellenük.

  A szú a bogarak rendjének egyik családját alkotják. Apró termetű állatok, testük rövid, hengeres, ásólábaik vannak. Legtöbb fajuk fák és ágak belsejében él, és ott jellegzetes járatokat fúr. A nőstény a kéreg alatt egyenes járatot rág, és itt petézik, a fejlődő lárvák pedig erre merőlegesen készítik mindinkább táguló aknáikat. Az enyhe telek, a csapadékmentes, száraz évszakok nagyban járulnak hozzá a szúfélék terjedéséhez. A helyzetet rontja, hogy a szakemberek sokszor nem megfelelően kiszárított fa alapanyagot dolgoznak fel a műhelyekben, sok esetben pedig kedvezőtlen körülmények között, szakszerűtlenül tárolják a fűrészárut a szárítást követően. A fertőzést így legtöbbször már csak a végfelhasználók veszik észre, amikor a farontó rovarok percegését, kopogását hallják, vagy a rágást fapor formájában észlelik a fából készült lakberendezési tárgyak, belsőépítészeti szerkezetek, burkolatok alatt. A szúfélék károsítása jelentős lehet, hiszen a kifejlett rovarok és főképp lárváik folyamatosan táplálkoznak, szaporodásuk pedig kedvező körülmények között viszonylag gyors és nagyarányú.

Hagyományos praktikák:

  A korszerű favédő szerek megjelenése előtt a klasszikus megoldás a biciklipumpa és az injekciós fecskendő volt, melyek ma is használhatóak, igaz türelem kell az eljáráshoz. Első lépésként biciklipumpával vagy kompresszorral kell kitakarítani a lyukakból a faport, amit a szú termelt a munkája során. Használhatunk porszívót is.

  Második lépésként formalint, petróleumot, alkoholt vagy favédőszert kell a járatokba juttatnunk. A szú által rágott hálózat összefüggő, így előbb-utóbb mindenhova eljut az anyag; a lényeg, hogy ne maradjon légbuborék, ahol a szú túlélhetné a beavatkozást. Az injektálást érdemes pár napon belül megismételni. A hatást fokozhatjuk, ha ideiglenesen apró viaszgolyókkal (pl. gyertyából) ledugózzuk a lyukakat.
Harmadik lépésben, egy hónap múlva, folyékony fával kell kitölteni a lyukakat. Ez legegyszerűbben finom faforgácsból/faporból és faragasztó vagy lakk keverékéből készíthető, de sok helyen készen is kapható (pl. barkácsáruházakban). Ha teljesen korrekt munkát szeretnénk végezni, akkor kitöltjük folyékony fával a lyukakat, újracsiszoljuk, és újrapolitúrozzuk a bútort. Utóbbi egyszerű lakkozás is lehet. Ha sajnáljuk az időt, pénzt, akkor a betömött lyukakat a fának megfelelő színű lazúrral is kipöttyözhetjük. Egy fal felé fordított bútor hátulján soha nem fog szemet szúrni ez az apró szépséghiba. A lényeg, hogy ne maradjon benne szú, és azért esztétikailag ne legyen nagyon zavaró a javítás.

szulyos-fa