A román stílus a közép-európai térségben, a 800-as években kialakult művészeti irányzat. Keresztény motívumokat ötvöz az ősi helyi és az északi formákkal. Fő ismertetőjegye a kocka- és köríves elemekből álló motívumok alkalmazása.
A vasveretes és reliefszerűen faragott bútorok, mint pl. az ormos szekrény és a templompadok is ebből az időszakból ismeretesek. A román kori ülőbútor a durván ácsolt láda, esetleg fal melletti ácsolt pad, csak előkelő családfőknek ácsolt trónszerű szék.
Az asztal pallókból ácsolt lap amelyet bakokra helyeztek, de csak az étkezés idejére állították össze. Az ágy kezdetben szintén láda, később esztergált lábakon álló fekvőkeret, a kor vége felé oszlopokon álló mennyezetet kap és körben függönnyel eltakarható (hideg elleni védelem).
Bútoripari emlékek várkastélybeli és templomi bútorzatokból maradtak fent. A szegények csak kezdetleges bútorokat készítettek. A román stílus egészen a 15. századig uralkodó irányzat volt Közép-Európában.
Az 1600-as években jelentek meg (kb. 1750-ig) az első, karcsú kivitelű barokk bútorok, melyek a korra jellemző fényűzést tükrözték. A bútorok magas fényű sellakpolitúrral kezelt felületekkel, művészi faragványokkal, ívelt, lágy formai kialakításokkal készültek, és erőteljesen tagozott párkányzattal, amely többszörösen szögben illesztett tört futású, ötvözve mindezt az adott nemzet vagy tájegység jellemző dekorációs elemeivel.
Tölgyfa helyett a jobb tulajdonságokkal rendelkező diófát használták, ezáltal a faragások jobban a térbe emelkedtek, mozgalmasabbak lettek, a díszítésre architektonikus elemeket használtak. A barokk stíluson belül az egyes irányzatok sokszor egy személyhez vagy uralkodócsaládhoz, dinasztiához köthetők. A barokk kor legnagyobb találmánya a csavart oszlop. A fényűző palotákban élénk vonalvezetés, gazdag részletképzés terjedt el. (more…)