A faszerkezet teljes javítása,festékmentesítése és csiszolása után következik a méhviaszolás.
A képen látható eszközök és anyagok szükségesek a munkafolyamathoz.
-méhviasz
-terpentin
-puha sörtéjű kefe(cipőkefe)
-puha,lehetőleg pamut rongy
Terpentinben feloldjuk a méhviaszt olyan állagúra hogy krémes-kenhető legyen. Cipőkefével vagy puha ronggyal bedörzsöljük a felületbe, lehetőleg figyelembe véve a fa szálszerkezetét. A hígító anyag elillanása után tiszta puha ronggyal felfényezzük a bútor felületét. Eme eljárás során kizárólag a természetes eredetű méhviasz marad a bútoron felületkezelésként, ami vízlepergető hatású, védi bútorunkat a szennyeződésektől és kellemes selyemfényt kapunk .
A főbb hibák sérülések és hiányosságok kijavítása után eltávolítjuk a régi felületkezelő anyagokat és az esetleges szennyeződéseket. Kizárólag kézi eszközökkel csiszoljuk a felületet,mivel ha furnérral,intarziával boritott felületről van szó akkor annak vastagsága 1-2 mm,de van hogy alig éri el a 0.5mm-t .Csiszolás közben a kisebb hibákat,szú-kirepülőnyílásokat az erre készitett színazonos töltőanyaggal tömjük be . A csiszolást több fázisban végezzük egyre finomodó szemcsenagysággal. közben nedves rongyal áttöröljük.Ekkor a nedvesség hatására a faanyagon lévő kisebb ütődések tompulnak és a fa szálát felborzolja amit a finomító csiszolással eltávolítva megkapjuk a felületkezelésre kész bútort. Következő lépés a felületkezelés ami megóvja a fát a környezeti behatásoktól és emeli a bútor élvezeti értékét.
A sellak egy természetes gyanta, a legtöbb gyantaféleségtől eltérően nem növényi, hanem állati eredetű. A műgyanták megjelenése előtt fontos, sokféle célra használt anyag volt, napjainkban már csak antik bútorok és értékes hangszerek felületkezelésére alkalmazzák. E célra alkoholos oldata, a politúr szolgál.
Elsősorban antik bútorok, értékes hangszerek lakkozására használják, de a bio jellege miatt egyre inkább előtérbe kerül, divatba jön hétköznapi tárgyakon, egyszerűbb bútorokon való alkalmazása is.