Az 1600-as években jelentek meg (kb. 1750-ig) az első, karcsú kivitelű barokk bútorok, melyek a korra jellemző fényűzést tükrözték. A bútorok magas fényű sellakpolitúrral kezelt felületekkel, művészi faragványokkal, ívelt, lágy formai kialakításokkal készültek, és erőteljesen tagozott párkányzattal, amely többszörösen szögben illesztett tört futású, ötvözve mindezt az adott nemzet vagy tájegység jellemző dekorációs elemeivel.
Tölgyfa helyett a jobb tulajdonságokkal rendelkező diófát használták, ezáltal a faragások jobban a térbe emelkedtek, mozgalmasabbak lettek, a díszítésre architektonikus elemeket használtak. A barokk stíluson belül az egyes irányzatok sokszor egy személyhez vagy uralkodócsaládhoz, dinasztiához köthetők. A barokk kor legnagyobb találmánya a csavart oszlop. A fényűző palotákban élénk vonalvezetés, gazdag részletképzés terjedt el. (more…)
A készrecsiszolt felületet igény esetén fapáccal a kívánt színárnyalatra színezzük. Száradás után vízpapírral átcsiszoljuk a felületet,mivel a pác nedvességtartalma ismételten felhúzza a fa szálait. Ez után következik a politúr felvitele. Pamut rongyba gönygyölt vattapamacsba csepegtetünk politúrt (sellak denaturált szesz keveréke) és körkörös mozdulatokkal vagy 8-asokat rajzolva elkezdjük a felületbe dörzsölni az anyagot. (more…)
A sellak Indiából, Thaiföldről származik, a Laccifer lacca nevű, fákon tenyésző növényélősködő rovar, a lakktetű váladékából készítik. A rovar leggyakrabban az Aleurites laccifera és a Croton lacciferus növények hajtásaiból táplálkozik, és testéből vöröses színű, sűrűn folyó nedvet választ ki. Ez az anyag vastagon beborítja a növény ágait, ezért sokáig úgy hitték, hogy a gyantát a fa izzadja ki a tetű csípése következtében; ma már tudjuk, hogy ez a megtermékenyített nőstény rovar váladéka, mely az ivadékgondozást segíti elő. 1 kg sellakot kb. 300 000 tetű képes előállítani. (more…)
A sellak egy természetes gyanta, a legtöbb gyantaféleségtől eltérően nem növényi, hanem állati eredetű. A műgyanták megjelenése előtt fontos, sokféle célra használt anyag volt, napjainkban már csak antik bútorok és értékes hangszerek felületkezelésére alkalmazzák. E célra alkoholos oldata, a politúr szolgál.
Elsősorban antik bútorok, értékes hangszerek lakkozására használják, de a bio jellege miatt egyre inkább előtérbe kerül, divatba jön hétköznapi tárgyakon, egyszerűbb bútorokon való alkalmazása is.