A román stílus a közép-európai térségben, a 800-as években kialakult művészeti irányzat. Keresztény motívumokat ötvöz az ősi helyi és az északi formákkal. Fő ismertetőjegye a kocka- és köríves elemekből álló motívumok alkalmazása.
A vasveretes és reliefszerűen faragott bútorok, mint pl. az ormos szekrény és a templompadok is ebből az időszakból ismeretesek. A román kori ülőbútor a durván ácsolt láda, esetleg fal melletti ácsolt pad, csak előkelő családfőknek ácsolt trónszerű szék.
Az asztal pallókból ácsolt lap amelyet bakokra helyeztek, de csak az étkezés idejére állították össze. Az ágy kezdetben szintén láda, később esztergált lábakon álló fekvőkeret, a kor vége felé oszlopokon álló mennyezetet kap és körben függönnyel eltakarható (hideg elleni védelem).
Bútoripari emlékek várkastélybeli és templomi bútorzatokból maradtak fent. A szegények csak kezdetleges bútorokat készítettek. A román stílus egészen a 15. századig uralkodó irányzat volt Közép-Európában.
A középkori gótikus stílus idején új bútorok jöttek létre. Könnyűszerkezetű (keretbetétes) bútorok terjedtek el, kialakult az irat- és az edényes szekrény, valamint a Luther-szék. A gót vagy gótikus stílusra (12-15. század) a kecses, csúcsíves formák jellemzők, de országonként az adott nemzet művészeti sajátosságait is magában foglalja. A bútorok többnyire tömör fából készültek, és dekorációs elemként reliefeket, csúcspárkányokat és redőzetet alkalmaztak.
A szekrényeken érződik a láda eredet, megmarad díszítőelemként pl. a ládafogantyú. Jellemző az intarziák, geometriai alakzatú berakások használata. Általános széktípusok összecsukható támlás szék, lóca, trónszerű ládaszék, de már faragással, baldachinnal díszítve, esztergált elemekből felépülő szék (késői gótika, angol).
Asztaloknál délnémet területeken a ferde esztergált lábú asztalok, alsó deszka lábösszekötővel, másutt a homlokfal-támasztékos asztal jellemző mély fiókkal. Bankárok, kereskedők lakásaiban megjelennek (funkciószétválás!) az íróasztalok elődjei, kis fiókokkal, titkos rekeszekkel, díszesen faragott kivitelben. Az ágy falfülkébe épített vagy mennyezetes deszkaszerkezetű monumentális képződmény vastag függönnyel.
A 20. század művészeti irányzatainak fejlődését alapvetően három nagy történelmi esemény, és az azzal járó társadalmi és gazdasági változások befolyásolták. Az első világháborút megelőző időkben azonos elvi alapokon, de közel azonos stílusok alakultak ki. Az első és második világháborút követő időkre a nyersanyag- és munkaerőhiány, valamint a jelentős gazdasági és társadalmi változások miatt a totális puritanizmus, a végletekig történő egyszerűsítés, valamint az olcsó és praktikus anyagok használata a jellemző. Alapvetően a bútorokat funkciójuk szerint, és nem elsősorban esztétikai szempontok szerint kezdik el tervezni. (more…)
Az 1720-as években a jellemzően túldíszített, aranyozott, túlzsúfolt dekorációkat használó rokokó stílus hódított teret magának. Díszítőelemei között gyakran fordulnak elő kagyló-, inda-, csiga- és levélmotívumok. A stílus fő ismérve a túldíszítettség, amely mind a bútorok, mind az épületek megformálásában megmutatkozik. A rokokó stílus jegyében készült bútorok rózsafa vagy más nemes fa alkalmazásával készültek. Formájukkal a barokk bútorokat idézik, lágyan ívelt, karcsú, de lendületes bútorelemekből építkezik, de felületüket csiszolólakkal kezelték vagy aranyozták. E korban készítenek először egységes szobaberendezést. A rokokó időszakában előtérbe kerül az emberek kényelemigénye. A bő női ruhák divatja a bútorok ülőfelületének növekedését hozta magával. (more…)