Szecesszió
Szecesszió
Az 1900-as évektől elterjedő szecesszió új művészeti irányzatot teremtett, mely csak az anyagszerűséggel és a szerkezettel foglalkozik. A szecesszió (jugendstil vagy art nouveau) a történelmi formák ellenhatásaként önkényes vonalvezetésű, ornamentációs elemeket felhasználó stílusirányzat (19. század vége-20. század eleje).
A szecesszió szó elszakadást jelent. Ez a művészeti irányzat egy új stílussá nőtte ki magát a 19. század végére, mely az addig uralkodó történelmi stílusoktól való elszakadást valósítja meg újszerű formák és ornamentációs elemek használatával. Az új irányzat sok rendkívül tehetséges művészt sorakoztatott fel, de sokan csak az új formákra törekedtek, figyelmen kívül hagyva az anyagszerűséget és a szerkezetet. Az építészet is átalakul, bár ennek változását az újfajta épületek (pályaudvar, garázs) teszi szükségessé. Az újfajta konstrukciókhoz a bútor és épületasztalos-ipari termékeknek igazodniuk kellett. A művészeti irányzatra jellemző a vázszerkezetek használata. A művészeti irányzatok közül csak az építészetben bukik meg, a bútorok terén fennmarad. A jelen korra való hatása, hogy a szecesszió a műveltség gondolatát hirdeti. Szakirányú képzettséggel rendelkező személyekkel lehet megterveztetni a helyiségek belső elrendezését.
Bútor és építészeti stílusok mellet e korszak volt a Tiffany üveg kora is . Díszes ólomüvegek és lámpák kerültek ki a kor mestereinek kezei közül.
