Bauhaus stílus
Bauhaus
A 20. század művészeti irányzatainak fejlődését alapvetően három nagy történelmi esemény, és az azzal járó társadalmi és gazdasági változások befolyásolták. Az első világháborút megelőző időkben azonos elvi alapokon, de közel azonos stílusok alakultak ki. Az első és második világháborút követő időkre a nyersanyag- és munkaerőhiány, valamint a jelentős gazdasági és társadalmi változások miatt a totális puritanizmus, a végletekig történő egyszerűsítés, valamint az olcsó és praktikus anyagok használata a jellemző. Alapvetően a bútorokat funkciójuk szerint, és nem elsősorban esztétikai szempontok szerint kezdik el tervezni. Az első világháború után a bútorokat kizárólag a funkcionalitás jegyében készítették, mellőzve a művészi hatásokat.
A Német Alkotószövetség és a Bauhaus stílus jellemző erre az időszakra (1919-1933). A Bauhaus az I. világháború hatására létrejött gépipari gyártási technológiát használja ki a tömegtermelés céljaira. A spontán alkotóművészeti tevékenységet felváltja a mérnöki tervezői munka, melynek hatására a forma és funkció, a felhasznált anyagok, valamint a szerkezetek kialakítása előtérbe helyeződnek az esztétikummal szemben.
A Bauhaus formavilágára az egyszerű geometriai síkok és testek ábrázolása a jellemző. Többnyire a gyáripar által előállított alapanyagokat használja fel, mert ezek nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a szériagyártási törekvéseihez. Színvilága visszafogott, inkább szürke, mintsem kirívó. Sok fémet használ, főleg acélcsöveket, de ezek felületét csillogó krómozással vonja be.
Esetenként a piros és fekete színek súlyozott használatával próbálja csökkenteni az egyhangúság hatását. A Bauhaus jegyében készült bútorok a funkcionalitást már teljes mértékben túlértékelik.
