Apró, de annál bosszantóbb élőlény, ami bútorainkat, képkereteinket és egyéb fatárgyainkat is károsíthatja. A szú jellegzetes percegését sokan ismerik, az ellenük való védekezést annál kevesebben. Megfelelő szerekkel azonban hatékonyan vehetjük fel a harcot ellenük.
A szú a bogarak rendjének egyik családját alkotják. Apró termetű állatok, testük rövid, hengeres, ásólábaik vannak. Legtöbb fajuk fák és ágak belsejében él, és ott jellegzetes járatokat fúr. A nőstény a kéreg alatt egyenes járatot rág, és itt petézik, a fejlődő lárvák pedig erre merőlegesen készítik mindinkább táguló aknáikat. (more…)
A napjainkban gyártott bútorok jelentős részéből soha sem lesz patinás, antik darab. Ám a már ma is párszáz éves darabok még sokáig megőrizhetik minőségüket, értéküket. Ha ilyen van a birtokunkban, tartsuk nagy becsben, és ennek szellemében használjuk, ápoljuk!
Általában elegendő tiszta, puha ruhával áttörölni, portalanítani a régi bútorokat. A nehezen hozzáférhető helyeket puhaszőrű, vastag ecsetet használjunk. Tollseprűt ne alkalmazzunk, mert az érzékenyebb bútorok felületén ez könnyen sérülést okozhat.
Antik bútort vizes, nedves ronggyal se töröljünk le. A nedvesség a fényezésben tesz kárt, a port pedig a résekbe tömíti.
A régi bútorokat időnként ajánlatos viaszos, lehetőleg színtelen pasztával fényezni, különben megváltozik a fa jellegzetes színe.
Bútorainkat nyers tejjel is felfrissíthetjük. A portalanítást követően a bútort tejbe mártott rongylabdával addig polírozzuk, amíg teljesen száraz, és fényes nem lesz.
Régi ,fiókos komódok asztalok ,szekrények fiókjai megkoptak az évtizedek alatt. Szorosan nagy erőfeszítéssel lehet csak kihúzni kirángatni. Egy egyszerű fortély a szoruló kopottas fiókok könnyebb használatára: Kivesszük a fiókot a helyéről és bármilyen színű-illatú kéznél lévő szappannal meghúzzúk a fiók csúszó részét és a szekrényben illetve asztalban lévő sínt amin a fiók fut. Ezek után a fiók lényegesen könnyebben mozog és még egy kis jó illatot is kap a talán már dohos szagú öreg bútorunk.