Kis István harmincéves pályafutása alatt számtalan értékes bútort mentett meg az enyészettől. Egyik legnagyobb élménye volt az 1720-ban épült márianosztrai templom gyóntatószékének felújítása. Most is egy nagyon különleges felkérésnek tesz eleget. A debreceni városházáról olyan 19. század eleji bútorokat hoztak petőfiszállási műhelyébe, melyeket Kossuth Lajos is használt. Mint ismert, 1849 első felében, öt hónapra Debrecenbe költözött az ország kormánya, az országgyűlés, és a cívis városba vitték a Szent Koronát, így Debrecen Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság őrvárosa” lett. Kossuth Lajos a református nagytemplomban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.
– Ha ezek a bútorok mesélni tudnának, sok érdekes történettel lennénk gazdagabbak, de így is sokatmondó, megtisztelő feladat újjávarázsolni őket – nyilatkozta szerkesztőségünknek Kis István. Elmondta, már elkezdte felújítani azt a biedermeier stílusú szalonasztalt, amely feltehetően az 1820–1850-es évek között készült. Helytörténészek szerint, így igencsak valószínűsíthető, hogy a debreceni városháza kevés megmaradt eredeti bútorállományáról lehet szó, amely mellett még Kossuth Lajos is borozhatott. Az asztalt valamikor feketére színezték, eredendően azonban nem volt feketére pácolva, erről a lábak külső oldalain fellelhető intarziaberakások is tanúskodnak.
Hasonlóan feketére színezték a dúsan faragott, neoreneszánsz, valamint neobarokk elemeket is felvonultató historizáló-eklektikus szalongarnitúrát is, amelyekről első lépésként speciális módszerrel próbálja a festéket eltüntetni Kis István. Mint mondta, Magyarországon az 1848–1849-es szabadságharc leverése után gyakoriak voltak a fekete bútorok. A polgári és arisztokrata családok ugyanis ezzel is igyekeztek kifejezni gyászukat. Ugyanakkor egyfajta passzív ellenállás volt ez a Haynau nevéhez köthető rémuralom és az azt követő abszolutizmusra törekvő önkényuralmi rendszert kiépítő Bach-korszakra reflektálva.
Kis Istvántól azt is megtudtuk, hogy a most hozzákerült antik bútorokat korábban már felújították, ám az akkori javításnál számos hibát elkövettek, így ez tovább nehezíti a munkáját. Az elődök hibáit is ki kell javítania ahhoz, hogy a bútorok eredeti pompájukban tündökölhessenek. Várhatóan többhetes, aprólékos és alapos munka vár a petőfiszállási mesterre.
Kis István eredetileg bútorasztalosnak készült, de már diákként is a nehezebb utat választotta. Míg osztálytársai az iskola tanműhelyében egyszerű forgácslapokból készítettek bútorokat, ő intarziás ékszerdobozokat barkácsolt. Egy félegyházi mester műhelyében nagy türelemmel sajátította el a szakma legapróbb fortélyait. Itt találkozott először a restaurálással. A régi bútorok felújítása annyira elbűvölte, hogy még szabadidejét is az asztalosműhelyben töltötte.
– Ezek a több száz éves bútorok számomra nem egyszerű tárgyak, inkább műkincsek – fogalmazott a restaurátor, akinek bútorai ma már az ország számos pontján, de még külföldön is megtalálhatóak. Legalábbis azok, melyektől sikerült megválnia. Mert mint mondta, a hetekig tartó felújítás alatt hozzánőnek a szívéhez a bútorok. Számára minden darab külön „személyiség”, akikkel ugyanolyan tisztelettel bánik, mint az emberekkel.
Forrás: Petőfi Népe / BAON.hu / Vajda Piroska
Régi romos 1880 körüli paraszt étkező asztal volt. Sajnos két szép esztergált lába a 4 -ből eltört elkorhadt. A maradék anyagokból egy konzolasztal sikerült készíteni, de lap-top asztalnak is használható. Mentve a menthetőt.
Antique marble-topped dressing table with mirror tilt, drawers for sale. Made 1880th.