Posts Tagged mester

Petőfiszálláson újul meg Kossuth Lajos asztala és széke

Többhetes, aprólékos munka után nyerik vissza régi pompájukat az antik bútorok Fotó: Petőfi Népe / Vajda Piroska

Közel kétszáz éves, különleges bútorok felújításán dolgozik Kis István petőfiszállási bútorrestaurátor. Műhelyében jelenleg olyan darabokat varázsol újjá, amelyeket nagy valószínűséggel Kossuth Lajos is használt.

Kis István harmincéves pályafutása alatt számtalan értékes bútort mentett meg az enyészettől. Egyik legnagyobb élménye volt az 1720-ban épült márianosztrai templom gyóntatószékének felújítása. Most is egy nagyon különleges felkérésnek tesz eleget. A debreceni városházáról olyan 19. század eleji bútorokat hoztak petőfiszállási műhelyébe, melyeket Kossuth Lajos is használt. Mint ismert, 1849 első felében, öt hónapra Debrecenbe költözött az ország kormánya, az országgyűlés, és a cívis városba vitték a Szent Koronát, így Debrecen Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság őrvárosa” lett. Kossuth Lajos a református nagytemplomban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.

– Ha ezek a bútorok mesélni tudnának, sok érdekes történettel lennénk gazdagabbak, de így is sokatmondó, megtisztelő feladat újjávarázsolni őket – nyilatkozta szerkesztőségünknek Kis István. Elmondta, már elkezdte felújítani azt a biedermeier stílusú szalonasztalt, amely feltehetően az 1820–1850-es évek között készült. Helytörténészek szerint, így igencsak valószínűsíthető, hogy a debreceni városháza kevés megmaradt eredeti bútorállományáról lehet szó, amely mellett még Kossuth Lajos is borozhatott. Az asztalt valamikor feketére színezték, eredendően azonban nem volt feketére pácolva, erről a lábak külső oldalain fellelhető intarziaberakások is tanúskodnak.

Hasonlóan feketére színezték a dúsan faragott, neoreneszánsz, valamint neobarokk elemeket is felvonultató historizáló-eklektikus szalongarnitúrát is, amelyekről első lépésként speciális módszerrel próbálja a festéket eltüntetni Kis István. Mint mondta, Magyarországon az 1848–1849-es szabadságharc leverése után gyakoriak voltak a fekete bútorok. A polgári és arisztokrata családok ugyanis ezzel is igyekeztek kifejezni gyászukat. Ugyanakkor egyfajta passzív ellenállás volt ez a Haynau nevéhez köthető rémuralom és az azt követő abszolutizmusra törekvő önkényuralmi rendszert kiépítő Bach-korszakra reflektálva.

Kis Istvántól azt is megtudtuk, hogy a most hozzákerült antik bútorokat korábban már felújították, ám az akkori javításnál számos hibát elkövettek, így ez tovább nehezíti a munkáját. Az elődök hibáit is ki kell javítania ahhoz, hogy a bútorok eredeti pompájukban tündökölhessenek. Várhatóan többhetes, aprólékos és alapos munka vár a petőfiszállási mesterre.

Harminc éve menti a bútorokat

Kis István eredetileg bútorasztalosnak készült, de már diákként is a nehezebb utat választotta. Míg osztálytársai az iskola tanműhelyében egyszerű forgácslapokból készítettek bútorokat, ő intarziás ékszerdobozokat barkácsolt. Egy félegyházi mester műhelyében nagy türelemmel sajátította el a szakma legapróbb fortélyait. Itt találkozott először a restaurálással. A régi bútorok felújítása annyira elbűvölte, hogy még szabadidejét is az asztalosműhelyben töltötte.

– Ezek a több száz éves bútorok számomra nem egyszerű tárgyak, inkább műkincsek – fogalmazott a restaurátor, akinek bútorai ma már az ország számos pontján, de még külföldön is megtalálhatóak. Legalábbis azok, melyektől sikerült megválnia. Mert mint mondta, a hetekig tartó felújítás alatt hozzánőnek a szívéhez a bútorok. Számára minden darab külön „személyiség”, akikkel ugyanolyan tisztelettel bánik, mint az emberekkel.

Forrás: Petőfi Népe / BAON.hu / Vajda Piroska


A lomtalanításkor kidobott darabokból műkincseket varázsol

A lomtalanításkor kidobott darabokból műkincseket varázsol

A petőfiszállási Kis István azon szerencsések közé tartozik, akinek munkája a hobbija is egyben. Keze alatt több száz éves bútorok kelnek életre.

A lomtalanításkor kidobott értéktelennek tartott darabokból műkincseket varázsol. Munkáját tavaly különdíjjal jutalmazták a Junior Expón. A fiatal vállalkozók országos szakkiállítására idén is meghívták.

Kis István két évtizede kezdte pályafutását. Bútorasztalosnak készült, de már diákként is nehezebb utat választotta. Míg osztálytársai az iskola tanműhelyében egyszerű forgácslapokból készítettek bútorokat, ő intarziás ékszerdobozokat barkácsolt. Egy félegyházi mester műhelyében nagy türelemmel sajátította el a szakma legapróbb fortélyait. Itt találkozott először a restaurálással. A régi bútorok felújítása annyira elbűvölte, hogy még szabadidejét is az asztalosműhelyben töltötte. – Ezek a több száz éves bútorok, számomra nem egyszerű tárgyak, inkább műkincsek – fogalmazott a fiatal restaurátor, akinek bútorai ma már az ország számos pontján, de még külföldön is megtalálhatók. Legalábbis azok, melyektől sikerült megválnia. Mert mint mondta, a hetekig tartó felújítás alatt hozzánőnek a bútorok. Sőt, számára minden darab külön „személyiség”, akikkel ugyanolyan tisztelettel bánik, mint az emberekkel.

– Amikor elvisznek egy kész darabot, olyan mintha valamelyik hozzátartozómtól kellene búcsút vennem. Aggódva gondolok arra, vajon jó helyre kerül-e, vigyáznak-e majd rá – ecsetelte István.
A petőfiszállási mester szemében ugyanolyan becsülete van az egyszerű paraszt asztalnak, mint a grófi hagyatéknak. Keze alatt minden darab műalkotássá válik.

Elmondta, egyik legnagyobb élménye volt az 1720-ban épült márianosztrai templom gyóntatószékének felújítása, de megfordult már műhelyében az 1848-as szabadságharcot, vagy az I. és II. világháborút túl élt bútor is. – Nagyon megható volt, amikor egy hatvanas éveiben járó gimnáziumi igazgató zsákban hozott pár fadarabot, rugót, szétfoszlott kárpitarabokat. Egy 1820-as években készült karosszék darabjai vannak benne. Dédapám kedvence volt – mondta, miközben kezembe nyomta a zsákot. Majd hozzáfűzte: Senki nem vállalta, önhöz küldtek. Amikor kész lett, könnyes szemmel állt meg az újjászületett szék mellett. Számos ilyen pillanatnak lehettem tanúja, ami mindig erőt ad a folytatáshoz – fűzte hozzá István, aki a régi hagyományokhoz híven tölgy, dió-, és cseresznyefát használ munkája során. A bútorok ülőrészét sem szivaccsal, hanem régi, vastag acélvhuzalrugókkal, tengerifű, vagy lószőrtöméssel borítja. A ragasztáshoz csontból készült enyvet, a fényezéshez pedig valódi méhviaszt használ.

A restaurátor lakása és műhelye is muzeális darabokkal van tele. Mint mondta, megszállottan gyűjti a régi bútorokat. A lomtalanítások alkalmával kidobott daraboknak számára felbecsülhetetlen értéke van.
István szerint, napjainkban ismét reneszánszát élik a régi bútorok. Főként az 1920-as évek art-deco stílusban készült darabok népszerűek, ezek ugyanis kitűnően illeszkednek a mai modern minimalista stílusban épült házakhoz.

kis-bence

István szeretné kisfiának, Bencének átadni a stafétát

A fiatal mester bízik abban, hogy lesz kinek átadnia a stafétát. Három éves kisfia Bence rendszeres vendége műhelyének. Már most megtanulta tisztelni őseink féltve óvott bútorait.

Forrás: BAON.hu, Vajda Piroska


Bútorba zárt történelem. Interjú Kis István bútorasztalos – bútorrestaurátorral

Bútorba zárt történelem. A Junior Expo interjúja Kis István bútorasztalos – bútorrestaurátorral.

kis-istvan-butorasztalos-butorrestaurátor

Kis István bútorasztalos-bútorrestaurátor

Kis István bútorrestaurátor több mint húsz éve foglalkozik régi bútorok felújításával, keze nyomán a legromosabb állapotú tárgy is képes ismét csodás formában pompázni. Szakértelmének köszönhetően az ország minden tájáról keresik, s mostanra aktuálissá vált a vállalkozás fejlesztése, a Petőfiszálláson berendezett műhely bővítése is. Tisztelettel nyúl a régi tárgyakhoz, mindig gondolva arra, azok a történelem tanúi, hordozói, ő azonban vállalkozóként halad a korral…

 

Tanoncból mester, avagy így születik a bútorrestaurátor

 

Mikor szerette meg a fával való munkát? Miért irányult a figyelme a régi bútorok, a restaurálás felé?
1991-ben indult az utam a faiparban, bútor asztalosi pályát kezdtem. Szerencsésen választottam olyan gyakorlati helyet, ahol megtanultam hagyományos kézi szerszámokkal bánni, beazonosítani a számtalan fafajtát (régi, sérült bútoroknál fel kell mérni 100-150 éve milyen fából készítették és csak ugyanolyan fafajjal és lehetőleg színben és rajzolatban is odaillővel kell pótolni a hiányzó vagy sérült részeket). Már ekkor elkezdtem gyűjteni a régi darabokat. Sikeres vizsga után felajánlottak egy állást a cégnél. Munka mellett érettségiztem és informatikusi képesítést is szereztem, de maradtam a restaurálás mellett.

Miért különleges ez az –egyenlőre- egyszemélyes vállalkozás?
Készítek egyedi elképzelések alapján számítógépes látványtervvel beépített konyhabútorokat, egyedi óvodabútorokat, fotók alapján régi bútorok másolatát (pl. egy hiányzó garnitúrához), de főként restaurálok. Nem szeretek nemet mondani semmilyen megkeresésre, azt szoktam mondani, ha egy bútornak legalább fele megvan, akkor én helyrehozom!

Olyan anyagokat használok a restauráláshoz, amiket 150-200 éve is használtak. Csontból készített enyvet a ragasztáshoz, politúrt a kézi fényezéshez- és méhészektől vásárolt szép aranysárga méhviaszt.

munka-kozben

Munka közben Kis István bútorasztalos-bútorrestaurátor

Egy úr zsákban hozott pár fadarabot, rugót, szétfoszlott kárpitdarabokat. „1820 körüli karosszék van benne, a dédapám ezen ül egy XIX. századi képen” –ezzel a mondattal nyomta a kezembe és hozzáfűzte –„senki nem vállalta, önhöz küldtek! ” Amikor kész lett, behívtam, megállt a széke mellett és kérdezte hol az övé. Rámutattam, az, ami mellett áll. Csendben, könnyes szemmel köszönte meg…

A vállalkozást menedzselni kell!

Hogyan találják meg a megrendelők?
A komplett restaurálások a jövőben bővíteni és fejleszteni szánt kis műhelyben történnek, az alföldi Petőfiszállás nevű gyönyörű településen. Az internet világában könnyen megtalálnak az ügyfelek. A közösségi oldalak nagy szerepet játszanak ebben és egy saját, jól megszerkesztett és naprakész weboldal is sok segítség, de a legnagyobb reklám maga a munkám! Mára az ország minden pontjából hoznak vagy megyek és teszem rendbe a „betegeket”, de Ausztriától Németországon át még arab országokba is kerültek ki általam készített egyedi darabok vagy restaurált antik bútorok.

Miért jó vállalkozni és mi az, ami nehézséget jelent ebben az életformában?
Szeretem a kihívásokat és a saját elképzeléseimet valósíthatom meg egyes bútoroknál. Vállalkozóként az elismerések és a felelősség is nálam landol. Nem könnyű helytállni a mai versengő világban és főleg nem könnyű előre tervezni, fejleszteni. A jó munka és jó kapcsolatok kiépítése könnyebbé teszi a lépéseket!

szek-felujitva

A Junior Expo különdíjasa 2013-ban

Különdíjasként milyen élményekkel tért haza Egerből?
Az expón első alkalommal vettem részt. Sok élményen és a családias hangulaton kívül az előadásokon jó néhány hasznos dologgal gazdagodtam. Lehetőséget kaptam, hogy az ország másik végéből érkezve megmutathattam az egrieknek is a munkámat és számtalan hasznos tanáccsal segíthettem a régi bútorok iránt érdeklődőknek. Van néhány kiállítótársam, akikkel tartom a kapcsolatot és néhányukkal a közeljövőben üzleti útra is szeretném ezt a kapcsolatot terelni. Nagy meglepetésre megkaptam az expó különdíját, egy Bécsi tanulmányutat. Sok élménnyel teli út volt az ENSZ-nél, az EBESZ-nél és a Bécsi nagykövetségen. A weboldalamon is látható a különdíjam! Úgy gondolom, ez is egy pozitívum, ha valaki a weboldalamra lép és nagyobb bizalommal keres meg.

Az expóra a családja is elkísérte.  Tervezi a kisfiának átadni majd a stafétát?
A fiam 3 éves, kedvenc játszóhelye a műhelyem… Nálam veszélyes eszközök is vannak, ezért be kellet szerezni 2 ládányi műanyag – gyereknek való- szerszámot.  Bence most szereti a műhelyszagot… (szép lenne, ha a XXV. JUNIOR EXPO-ra ő menne és ő írná le honnét indul… )

kis-benceKedvenc tárgy, kedvenc munka?
Minden darab egy-egy külön ”személyiség ” . Nem úgy beszélek a régi darabokról, hogy AZ, hanem hogy Ő! Úgy vélem, az ilyen dolgokhoz tisztelettel kell nyúlni. Volt nálam 1720-ban készült kolostori gyóntatószék, és olyan darabok is, amik az 1848-as szabadságharcot, vagy az I.-II. világháborút átélték. Történetük, múltjuk van. Amikor elviszik a felújított darabot, olyan mintha egy hozzátartozóm utazna messzire. Vajon jó helyre kerül? Vigyáznak majd rá??? A lakásom is egy eklektikus bútorkiállítás. Van Biedermeier szék, Art-deco konzolasztallal, ónémet tálalószekrény… és egyiken sincs filctoll vagy zsírkréta nyom, a fiam megtanulta, megtanulja tisztelni, amit őseink is féltve óvtak.

Névjegy

  • Név: Kis István bútorrestaurátor
  • Székhely: Petőfiszállás
Elérhetőség

Egy ónémet komód rehabilitációja. 1. LÉPÉS

onemet_komod_rehabilitacioja_1

Ónémet komód rehabilitációja. 1. LÉPÉS

Egy ónémet komód rehabilitációja.

1. LÉPÉS

– a mester elborzad… folytatás következik!

Rokokó stílus

Rokokó stílus

rokoko-karosszekboulle-kabinetszekrenyAz 1720-as években a jellemzően túldíszített, aranyozott, túlzsúfolt dekorációkat használó rokokó stílus hódított teret magának. Díszítőelemei között gyakran fordulnak elő kagyló-, inda-, csiga- és levélmotívumok. A stílus fő ismérve a túldíszítettség, amely mind a bútorok, mind az épületek megformálásában megmutatkozik. A rokokó stílus jegyében készült bútorok rózsafa vagy más nemes fa alkalmazásával készültek. Formájukkal a barokk bútorokat idézik, lágyan ívelt, karcsú, de lendületes bútorelemekből építkezik, de felületüket csiszolólakkal kezelték vagy aranyozták. E korban készítenek először egységes szobaberendezést. A rokokó időszakában előtérbe kerül az emberek kényelemigénye. A bő női ruhák divatja a bútorok ülőfelületének növekedését hozta magával. (more…)

Következő oldal »